Önkormányzati csokrom

Az életünk egyik legfontosabb napja szinte bombaként robbant be: olyan hosszú ideig vártunk rá, hogy aztán egy pillanat alatt elmúljon. Ez egy kicsit szomorúvá tesz, de egyben örömmel is tölt el, hogy azokkal az emberekkel ünnepelhettünk, akik számunkra a legfontosabbak (itt Németországban).

A kollégáim, mint már korábban írtam, szinte minden nap 6-7 alkalommal megkérdezték: ideges vagy már? Még meggondolhatod magad! Mit fogsz viselni a Nagy Napon? Kik lesznek ott? 

Mivel önkormányzati esküvö volt, ezért úgy döntöttünk, hogy semmit nem viszünk túlzásba. Egyszerü, de szépen dekoltált fehér ruhát választottam, amely a térdemig ért. Hozzá szereztem - mivel magas vagyok - egy balerinacipöt köves berakással, majd ehhez kombináltam a bolerom, ami csupa csipke és gyöngy volt. Lehet már néha átesett giccsbe, de nem bántam :) 

Az egyik legszebb - és leggicsesebb - kistáska, amit eddig birtokoltam

Maga az esketés nem tartott sokáig. Otthonról egyetlen emlékem van, az kb 30 - 40 percig tartott, a mienk ezzel ellentétben talán volt vagy 15-20. A tanuk személyazonosságának vizsgálata után a Standesbeamter beszédet tartott nekünk és korábbi ismeretségböl indulva pár kedves szót intézett hozzánk. A fényképezkedés és tomboló havazás után elmentünk a már korábban tesztelt étterembe, ahol úgy vettük észre mindenki jót evett és reméljük jól érezte magát :)  A folytatás április végén lesz!

A mai nap befejezni terveztem egy már megkezdett könyvet, melyet terveim szerint holnap fogok értékelni. :)