Sziasztok!
Ùjra itt vagyok, ragyogok :-) Nagyon régóta nem jelentkeztem, de ennek kisebb-nagyobb okai voltak, amit most nem szeretnék ecsetelni... Inkább tovább folytatnám ott, ahol abbahagytam. A nyáron nem igen jutott idöm olvasásra (még mindig nincs hosszú ö-m!), így hanyagoltam mindenféle-fajta könyvet.
Legutóbb mikor az Amazont bújtam, figyelmes lettem egy új regényre, ami az amerikai írónötöl, Kelly Moran-töl jelent meg. Eddig eléggé ismeretlen volt a könyveivel, legalábbis nálunk, de erre az új írásra folyamatosan jöttek a jobbnál jobb értékelések. Persze mit jelent ez? ....két nap múlva már nálam is volt :-) Nem vagyok egy sorozatrajongó, de ez a könyv egészen magával ragadott:
Már rögtön az elején megismerkedünk a két föszereplövel, azaz hárommal: Avery-vel, Hailey-vel (a kislányával) és Cade-del. Avery frissen költözött a fenyvesek közt megbúvó kis városkába, az Oregon-ban található Redwood-ba. Èdesanyja már évek óta helyi lakos, így a lánya a válását követöen szintén ideköltözik. Az életét teljesen elölröl kezdi, de sajnos semmi sem olyan egyszerü, hiszen a kislánya autizmusban szenved, ami a kezdeteket döcögössé teszi (iskola, munkahely stb.). A kislány nem beszél és nem kommunikál szinte semmilyen módon, a szemkontaktust is kerüli. Lassacskán a dolgok a helyére állnak és a kezdeti nehézségek után Avery munkát kap a helyi állatorvosi rendelöben.
Nagyon szeretem a borítót
A városról tudni kell, hogy szinte semmi sem marad titokban, egyedi hashtagje és információforrásai vannak Redwood-nak, így szinte mindenki elsö kézböl értesül a legfontosabb dolgokról.... de az, hogy a történet hogyan folytatódik tovább inkább nem löném le. Lehet egy pár hónap múlva a magyar piacon is megjelenik az elsö kiadás :-) Mindenesetre nagyon tetszett a történet és lassan beköltözik hozzám a második kötet is!
Még röviden annyit megemlítenék, hogy a szereplök közt a legszimpatikusabb Cade volt. Szinte mindenki egy ilyen férfiról álmodik: segítökész, mindig ott van, ahol lennie kell, keresi a másikat, érdeklödik, fülig szerelmes :-) néha Avery az idegeimre ment a sok variálásával, sokszor éreztem magamban, hogy NAGYON bizonytalan (ezzel játszik mások érzelmeivel) és csökönyös . De ha az olvasó jobban megismeri a történetet, akkor ezeket meg tudja neki bocsátani, hiszen a válás, az egyedüllét - az autista kislányával - és a sok megpròbàltatàs sebezhetövè tette.
